Versek a Télről

Demjén István: Tél  

Zizeg a drót, dudorász,
fa, kerítés zúzmarás.
Borzas tollú madarak
keresik a magvakat.
Egyre jobban havazik,
Kereshetik tavaszig.

Esik a hó, térdig ér már,
Hóból épült hófehér vár.
Benne lakik a hóember,
Hó csatázni velünk nem mer.

Tudok ám egy igazán jót,
Húzzuk elő a kis szánkót.
Egyik húzza, másik tolja,
Csússzon le a domboldalra.

( Kiment a ház az ablakon dallama)

 

Kányádi Sándor: Aki fázik

Aki fázik, vacogjon,
fújja körmét, topogjon,
földig érő kucsmába,
nyakig érő csizmába,
burkolózzék bundába,
üljön a kályhára-
mindjárt megmelegszik.

 

Kányádi Sándor: Ül a tél a hegy tetején

Ül a tél a hegy tetején,
Fehér kucsma van a fején.
A hátán meg fehér suba.
Készülődik a faluba.

 

Illés Gyula: Nyargal a szél

Nyargal a szél, tekereg,
elviszi a meleget,
ha a szél nem tekeregne
még a tél is melegedne.

Hull a hó, hull a hó,
Lesz belőle takaró?
Erdő, mező megáldja,
Lesz egy derék bundája.

 

Szalai Borbála: Fehér lesz minden

Hópihe libben,
hópihe lebben:
táncolva szállong
egyre sűrűbben..

Fehér lesz minden,
fehér lesz menten!..
Nézd, már az ösvény
eltűnt a kertben...

Drégely László: Jön a tél (részlet)

Három nap, három éj
Hideget fúj a szél.

Tó vizén, jégtükör,
Csillagfény tündököl.

Faágon ül a dér.
Reggelre itt a tél.

Rigó, varjú, csóka lába
kihímezte, kicifrázta.