Csodálatos dolog minden nap belépni az Operaház falai közé. Egy kitüntetés, ha még erről beszélhet is az ember a közönségének. A gyerekeknek tartott előadások, a tudni akarás vágyát, tisztaságát bizonyítják számomra, amelyek adták a doppingot a sokágú munkámhoz. A gyermekek és családjaik óhaját teljesítettük a zeneóvodánkkal és az egésznek az ötvözeteként, a Zenei - opera táborunkkal.
Én a szüleim álmát valósítottam meg, azzal, hogy zenész lett belőlem, de azért is boldog lehetek, mert az én vágyamat a lányom, Rosales Mária fogalmazta meg, helyezte keretek közé és egy ötletből építette ki a Rosales módszert.
1960 Törökbálinton születtem, ahonnan minden nap a zenetanulás miatt Pestre jártam, a mai Bárdos Lajos Zenei Általános iskolába. A Budapesti Bartók Béla Konzervatórium után a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán végeztem mint Szolfézs-Karvezetés -Hegedű szakos. Majd Mexikóban ösztöndíjas voltam mint hegedűs-brácsás, és hazatérésemmel a Főiskolát folytattam brácsa szakon. Mexicói Operaházba is felvételt nyertem és dolgozhattam, mint brácsaművész, de nagy örömet jelentett, amikor 1985-ben a Magyar Állami Operaház zenekarába is sikerrel jártam.
Az Operaház Gyerek műsoraiból hármat vezethetek én, amelyek a hangszerek és az Operaház körül forognak. (Hangszervarázs Hangszerbemutató(hangszercsoportok), Csengő-bongó Hangszerbemutató (hangszerek szólóban), Varázslatos opera és a Hangszervarázs rajzversenyt is én bonyolítottam.
Az Operaház Failoni Kamarazenekarának 20 éven át voltam a szervezője, és tagja is, melyben rengeteg kamara, szimfonikus koncerten, de opera előadáson, lemez felvételeken működtem közre.
A Viol'art vonósnégyessel koncerteken, bálokon, vállalati összejöveteleken vettem részt, mint előadás résztvevője, vagy csak háttérzene közreműködője.
A HANGSZERVARÁZS ZENEtanoda és a hozzá tartozó zeneovi a hétköznapok csemegéje volt, mert a zenekari muzsikálás mellett maradt még idő a tanításra is. Olyan feltöltő energiát sugároztak a gyerekek, hogy ezzel a szendvics módszerrel a két fajta tevékenység kiegészítette és táplálta egymást.
A hangszerek és Operaház bemutatása újabb lehetőséget nyújtott, mert az interaktív előadások, a mindig változó és ismeretlen közönség, újabb kapukat tárt kreatívitásom elé.
2015-től az Operaház nagykövete lettem, a mandátum 3 évre szólt, amelynek elvállalása egyben a zenekari munkásságom befejezését is jelentette. Járhattam az országot és csodálatos élményekkel ajándékozott napról-napra a 25-500 fős közönség kíváncsisága, érdeklődése.
Ma már hétköznapokon, reggeltől-estig a zenebölcsi és ovisokkal foglalkozom. A zenét nem lehet elég korán kezdeni, tanítottam felnőtteket és lassan elértem a legkisebbekhez, hiszen az életem célja, hogy olyan tudást adjak a gyermekeim kezébe, amelyből felnőtt korukban is táplálkozni tudnak. Kodály Zoltán sok bölcsessége közül a munkásságom záloga: „Mindenkinek az a zene tetszik a legjobban, amelyhez gyermekkorában hozzászokott. A korán fejlesztett jó ízlés nehezen rontható el később. Ezért ügyeljünk az első benyomásra, mert az egész életünkre kihatnak!"
Sokan néztek rám tágra nyított szemmel, hogy miért váltok egy ilyen biztos és csodás operaházi zenei pályáról, de csak átalakultam. Kihasználhatom a kreativitásom, kinyithatom a határtalan ötlettáramat. Ennyi mosolyt, kedvességet, humort és dicséretet, elismerést nem kaptam egész életemben, mint most a kicsiktől és családjaiktól!